Az elmúlt tíz évben a budai Várban zajló régészeti kutatásokból nyílt összegző, időszaki kiállítás szerdán a Budapesti Történeti Múzeumban Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a budai Várban címmel.
Népessy Noémi, a BTM főigazgatója a szerdai megnyitón hangsúlyozta: a budai Várban végzett beruházásokhoz kapcsolódó régészeti ásatásokkal foglalkozó kiállítás az elmúlt tíz év kutatásai eredményeiből ad válogatást, olyan fontos helyszíneket tekintve át, mint például az egykori Városháza, a Karmelita épületegyüttes (ma Miniszterelnökség), a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és az Erdélyi bástya (Táncsics Mihály utca). A kiállításon a magyar történelem 13. századtól a 17. századig tartó időszakából láthat tárgyakat a közönség: többek között 15. századi majolikatálat, domborműveket, habán termékeket, török korsót, Árpádkor végi feszületet vagy egy kisméretű mellvértet.
A főigazgató kifejtette: a BTM Középkori Főosztály egymást követő régészgenerációi már több mint 70 éve végeznek ásatásokat a főváros egész területén. “Folyamatosan tárják fel a középkor nyomait, újabb és újabb adatokkal és leletekkel és ezáltal ismeretekkel gazdagítva a magyar történelem 13. századtól 17. századig tartó időszakát” – mondta, kiemelve: munkájuk kiemelten fontos a budai Vár, a polgárváros és a palota területén egyaránt.
Hangsúlyozta: tárlaton látható 15. századi majolikatányért még az 1950-es években Gerevich László ásatásán találták meg hiányosan. Ötven évvel később a hiányzó darabot Kovács Eszter régész azonosította, így a tányért ma már egyben, az eredeti darabbal kiegészítve láthatja a közönség a július 31-ig nyitva tartó kiállításon.
A kurátorok tematikus egységekbe rendezve a palota, a várfalak, lakóházak, boltok és szakrális épületek területén előkerült tárgyakat, leleteket egy 17. századi metszetre vetítve mutatják be, ötvözve a legújabb 3D-s technológiákkal.
Kifejtette, hogy a Karmelita kolostor helyén a 16. századi város egyik legimpozánsabb főúri palotája állt, amely eredetileg Szapolyai János, majd Werbőczy István nádor tulajdona volt, később pedig itt emelkedett a budai pasák palotája. A középkori telkek csak a visszafoglaló háborúk (1686) után kerültek egyesítésre, és épült fel helyükön a ma látható barokk kolostoregyüttes.
Takács Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kar Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója elmondta: a tárlaton 40 olyan tárgyat láthat a közönség, amelyek a mentőásatások során kerültek elő.
Az utóbbi tíz évben 41 ásatás folyt 27 helyszínen, csaknem 27 ezer négyzetmétert, a várhely hét százalékát tárták fel, tizennégy ásatásvezető és régész, 32 technikus és több mint ötszáz ásatási munkás közreműködésével. Négy vitrinben láthatók a műtárgyak, amelyek közül az MTA tudományos tanácsadója kiemelte a 14-15. századi csont játékkockát (piont), a reneszánsz kori kvalitásos, vörösmárvány domborműtöredéket, valamint egy török kori korsót, amelyen egy egyedi hajóábrázolás látható. Mindezek mellett kiállítanak többek között egy 17. századi ezüst íjászgyűrűt, valamint olyan étkészleteket, amelyek egy része Kínáig, más részük a mediterrán vidékekig vezethetők vissza, de látható egy 17. századi madármintával díszített habán korsó vagy egy 17. századi nagyméretű réztál is.
MTI
