Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek szerdán Andorai Pétertől, a nemzet színészétől a Farkasréti temetőben Budapesten.
Nagyon szerettünk és szeretünk Péter – hangsúlyozta Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész a búcsúztatáson. Felidézte: Andorai Péterrel még fiatal korukban megegyeztek egymással abban, hogy ha eljön majd az-az idő és az egyikük túléli a másikat, akkor a másik mondja az búcsúbeszédet, ez most bekövetkezett.
Szabó István, Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező nagyon nagy színésznek nevezte Andorai Pétert, aki mindig gondolatokat, érzelmeket jelenített meg szerepeiben, ahol mindig a fontosat és az örököt kereste. Energiáját a karakter célja vezette és mindig személyesen volt jelen szerepeiben állandó intenzitással, teli apró emberi meglepetéssel.
Mint mondta, különös, titkos belső energia áradt a színművészből, férfiasság és törékenység, erő és kétkedés együttese. Szeretetre méltó embernek nevezte a művészt, aki barátként figyelmes és hűséges volt, munkatársként pedig nyugodt, felkészült és támogató.
Felidézte, hogy először 1979-ben készítettek együtt filmet, azután még nyolc alkotásban dolgoztak együtt. “Utoljára múlt évben követhette arcodat, figyelmes átható tekintetedet a kamera” – mondta.
Kiemelte, hogy méltóság és csend, a hallgatás és a figyelem ereje áradt a művészből. Mindig odafigyelt a felé áradó gondolatokra, érzelmekre, “a csend és a figyelem nagy művésze voltál” – hangsúlyozta Szabó István.
A Kossuth-díjas Andorai Péter rövid, súlyos betegség után február 1-jén hunyt el, életének 72. évében.
MTI
