A magyar színházak Trianonja címmel állít emlékművet a Nemzeti Színház; Böjte-Horváth István alkotását a teátrum előtt, a Hajóorrban avatják fel szombaton.
A Nemzeti Színház az immár több mint száz esztendeje szétszakított magyar színházi életnek állít emléket. Böjte Horváth István alkotása egy térképet és egy amfiteátrumot idézve mutatja be a trianoni döntés nyomán a határokon túlra került színházi központok és a határon belülre eső játszóhelyek összetartozását – olvasható a teátrum MTI-hez eljuttatott közleményében.
Mint írják, az emlékműhöz egy virtuális kiállítás is kapcsolódik, amelyet egy QR-kód segítségével, magáról a szoborról érhetnek el az érdeklődők. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet dokumentum-összeállítása bemutatja az elcsatolt területek nagy színházi központjait, az állandó és ideiglenes játszóhelyeit, különös tekintettel az 1918 és 1920 között történtekre.
Hetven rendszeres magyar nyelvű játszóhelyből negyvennégy, tíz nagy színházi központból hat került az országhatárokon túlra a trianoni diktátum következtében – írják a közleményben, kiemelve, hogy ezek a számok is jól jelzik, mekkora csapást jelentett a magyar nyelvű kulturális életre, a színházi kultúrára az országrészek elcsatolása 1920-ban.
A közleményben kiemelik, hogy a Színházi Élet 1921-ben kiadott évkönyvében megjelent Elrabolt színházaink című írásban az olvasható, hogy a háború előtt tíz olyan magyar város volt, amelyeknek az Országos Színészegyesület és a kultuszminiszter elsőrendű színházi engedélyt adott, közülük Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, Pozsony és Kassa teátrumai kerültek át az utódállamok területére. “Mindez azonban nemcsak az épületek elvesztését jelentette, a határon túli területek lakossága a magyar nyelvű színjátszástól, így a magyar szótól is megfosztatott” – hangsúlyozzák a közleményben.
“Románia, Csehszlovákia, Szerbia és Horvátország hatóságai néhol hatalmi szóval, néhol még erőszakkal is megakadályozták a magyar társulatok működését. A magyar színházi élet Budapest utáni második legnagyobb központjában, Kolozsvárott például katonai erőszakkal távolították el a társulatot 1919. október 1-jén” – olvasható a közleményben.
“Bár az események óta eltelt több mint száz év alatt nagyon sok minden változott, mégis fontos, hogy emléket állítsunk annak az eseménysornak, ami a magyar kultúra, ezen belül a magyar nyelvű színjátszás legnagyobb traumáját jelentette a 20. században” – fogalmaznak, hozzátéve, hogy ezt a drámai pillanatot örökíti meg a Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója kezdeményezésére létrehozott emlékmű, Böjte Horváth István alkotása, amelyet szombaton 11 órakor avatnak fel a Nemzeti Színház épülete előtti Hajóorrban.
Az emlékmű átadásán beszédet mond Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, Böjte Horváth István szobrászművész és Szarvas József színművész. Közreműködnek Berecz István és Kovács-Gál Nóra néptáncosok, Rosonczy-Kovács Mihály és zenekara, valamint Herczegh Péter, a Nemzeti Színház színművésze.
MTI
